Prológus

- Megjöttem! Van itthon valaki?
Szakadt torna cipőmmel lépkedtem a kissé poros padlón, amit az odaszáradt sár és egyéb piszok okozott. A falak omladozva voltak, az ablakokat a körülbelül egy méterszer egy méteres négyzet alakú lyukak alkották, ahol valószínűleg húsz éve még üveg is volt, esetleg piros függönyök. A vakolat nagy részben lepergett, bár néhol még megmaradt egy kis része, amit unalmamban kapirgálni szoktam. Összesen két szoba volt, amik igazán nem is voltak szétválasztva, hisz ott a fal félig leomlott, viszont egy hasonló lyuk, mint az ablakoknál, itt ajtóként szolgált, az egyetlen két-három méteres részen, ahol (nagyjából) teljes volt a fal.
Beléptem a másik szobába, ahol öt szakadt matrac volt egymás mellett. Egyedül Tommy-t láttam meg, aki mélyen aludt a saját matracán.
- Tommy! - kiáltottam rá, míg közelebb mentem. Nem reagált. - Hé, Tom! - szóltam kicsit erélyesebben és kicsit megrugdostam a combját.
- Mit akarsz? - morogtam álmosan.
- Hol vannak a többiek? - vetettem le magam törökülésbe Nella matracára, hogy szembe legyek Tommy-val. Közben ő is méltóztatott felülni, majd benyúlt a mély kabátzsebébe elővette a kis zacskót, amiben a dohányt és a papírt tárolta, és elkezdett cigit tölteni.
- Kérsz? - kérdezte.
- Még mindig nem – ráztam a fejem. - Tudod, hogy csak ritkán. Szóval mi van a többiekkel?
- Logan és Chad elmentek cigiért, Nella meg még itt volt amikor elaludtam. Gondolom unta magát – vonta meg a vállát. - Mi a nagy hír?
- Majd elmondom, ha itt vannak a többiek.
- Ne szívass már, legjobb barátok vagyunk nem? Hagyom, hogy Tommy-nak hívj.
- Ja – bólintottam.
- Mond már Raine - boxolt bele óvatosan a karomba.
- A Morton család elutazik – közöltem.
- Nebaszki' – nézett fel a töltésből, pont kész lett az elsővel. -  Hova?
- Szerinted kifaggattam őket? - röhögtem ki.
- De honnan tudod, hogy elmentek? - nézett rám Tommy csodálkozva.
- Arra sétáltam, felmértem a terepet és láttam, hogy ott áll egy taxi a ház előtt, a kis csaj nagyobb bőröndöt visz magával, mint saját maga. Mrs. Morton pedig valami hatalmas dekoltázsú kék nyári ruhát viselt. Szóval utaznak.
Mortonék jó módú család, gyakran megkörnyékeztük őket, de minden este otthon vannak szinte, kellemes kis családjuk van, nagy autóval szép házzal, nagy kerttel.
Miután két cigit megtöltött, Tommy visszasüllyesztette a kabátzsebébe a zacskót és rágyújtott.
- És te mit csináltál? - érdeklődtem.
- Ezt – tárta szét Tommy a kezeit és elröhögte magát.
Megráztam a fejem, majd a saját matracomhoz mentem, ami éppen a fal mellé volt tolva. Mindig rendezkedem, a többieket néha zavarja csak, ha olyan helyre teszem ahova ők is épp vinni szeretnék. Ezzel dobjuk fel az unalmas hétköznapjainkat, hogy rendezgetjük az öt matracból álló bútorzatunkat.
Hátrahajtottam a fejem, sapkám a kopár falhoz ért, ahogyan a vállaim is. Vettem egy mély levegőt, akaratlanul is beszíva egy kicsit Tommy cigarettafüstjéből. Huszonkét évesen, egy elhagyatott házban élek, ami bármelyik pillanatban a fejünkre omolhat. Sose volt családom, egészen addig amíg meg nem ismertem Tommy-t, majd rajta keresztül Nella-t, Logan-t és Chad-et. Tizennyolc éves korom óta élek itt velük, együtt találtuk a helyet. Egyikünknek sincs rendes munkája, sosem volt rendes taníttatásban részünk, pedig egyikünk se buta ember. Nella még az érettségit is lerakta, nekem is sikerült volna, de megbuktam matekból. A fiúk mind kisegítőiskolákba jártak, ahol nemhogy ők, de a tanárok sem foglalkoztak velük rendesen, így esélytelen volt, hogy rendesen tanuljanak és átmenjenek. Ebből kifolyólag egyikünknek sincs rendes munkája, tehát más módon szerzünk pénzt.
Esténként a külvárosi gazdagok házait járjuk, megfigyeljük, hogy otthon vannak-e, kifigyeljük minden mozdulatukat, és amikor lehet lecsapunk. Nem a kő gazdagokhoz járunk, azoknak feltörhetetlen riasztóik és elérhetetlen kameráik vannak. Inkább azokhoz megyünk akik tehetősebbek, de nincsenek ilyen biztonsági rendszerekkel felszerelkezve. Gyors kódfeltörés, ami általában Logan asztala, míg a zárfeltörés inkább Chad-é vagy Tommy-é.
Nem csak házakba megyünk, hanem minden lehetséges helyre, ahol pénzt látunk. Autók feltörése, kisebb boltokból lopni, hogyha nagyon nem megy, valamint zsebtolvajlás, amiben én nem vagyok benne, mert az inkább Nella műfaja.
Lopott cuccokból élünk, egész éjszaka a várost járjuk, nem foglalkozunk a holnappal, mert a magunkfajtáknak az se biztos, hogy eljön. Nem egyszer keveredtünk különböző ügyekbe, én is töltöttem már el heteket a sitten, mert rájöttek, lebuktunk egy-egy zűrös ügy miatt. De végig együtt voltunk, és sose adnánk fel egymást. Mert testvérek vagyunk.
Ez vagyok én, Raine Haynes.